Megtörtént amit már vártam eléggé tekintettel arra, hogy elég rég óta szórakozok a főzővel. Eddig két hét alatt kb fél kiló kávét tulajdonképp kiöntöttem, mert vagy nem volt tetsző, vagy túlságosan megégett (azaz túl forró volt a víz).

Nade tegnap! Fiacskám elkezdett segíteni darálni, neki még nem megy annyira, nem az a svarcenegger típus mint én (ugyanúgy fogy a hajunk ti.), de azért besegített, az ő munkája is benne legyen.

Ezután húztunk egy kávét. Igazából ő húzta, mert ugye a kart kb 15 kilóval kell húzni, a gyerkőc meg 20 kiló, szóval ha csimpaszkodik, akkor különösebb számolás nélkül megvan a megfelelő erő. Azért jó ám egy gyerek, sokmindenre használható.

Szóval ráfeküdt a problémára és elkezdett folydogálni a cucc. Kinézete: marha jó. Lefőzési idő: tökéletes. Íz: nagyszerű. Örömmel tudatom hát mindenkivel, hogy megszületett az első olyan espresso, ami már ízre és kinézetre is olyan mintha... És mindezt egy 7 éves gyerek csinálta!

Le is fényképeztem gyorsan, elképzelhető, hogy több ilyen nem lesz :)

Nyammmi. Ha valaki jön hozzám, és szereti a kávét, illetve az espresso-t, akkor kaphat ilyet.

Nagyon tetszik a dolog, olyan a kis kávé, hogy utána nem akarsz sem inni, sem enni, nehogy az a kellemes íz lemosódjon a nyelvedről.

A gyerkőc is élvezte nagyon a dolgot, de kizárólag addig, amíg darálni és húzni kellett, utána már baromira nem hatotta meg, hogy apa fényképez, ugrándozik, örömtüzet rak. Egy kávéért? Ez hülye? - gondolhatja. Egyszerűen hátat fordított és ment vissza folytatni az aktuális mesefilmet, amit már kb tizedjére látott.

 Ez a mesenézés édes dolog tud lenni, mert néha különös felfedezéseket teszel.

Képzeld el, hogy alig várod, hogy mikor lesz már vége a sok kis zöld meg sárga manókból-autókból-bizgentyűkből álló mesének, ahol a szereplők nem beszélnek (ugyan minek!), hanem vinnyognak, sejípítenek, affektálnak, mert már szeretnél híradót/filmet nézni vagy játszani xboxal, és hirtelen egy mátrixos felfedezésen találod magad: DEZSÁVŰ.

Mintha ezt a macskát már láttam volna. Basszus. Mintha ezt a macskát már láttam volna. Huuuu asszem a kedves olvasónak is van most egy kis dezsávű érzése :) Micsoda írói trükk és lelemény. Most egy kicsit felfüggesztem az írást és pár percig mély elégedettséggel gondolok magamra és az egómra.

Visszatérve. Miközben várod a mese végét, néha rápillantasz a képernyőre, hogy ugyan mikor lesz már vége ennek a nyavajás egy órás mesének amit már két órája néz a gyerek, és bevillan, hogy ezt a részt mintha már láttad volna az előbb is, milyen béna mese, hogy ismétlik benne a részeket. Hoho nem!

Ez a kölök újrakezdte az egészet rögtön amint vége lett. Van, hogy egymás után kétszer-háromszor megnézi ugyanazt a mesét. Ügyes. Cseles. De apa-anya még ügyesebb, még cselesebb és észreveszi és azonnal letiltja a kiskölköt minden további meséről a jövő karácsonyig.

Most nézek ki az ablakon, éppen havazik, tehát asszem karácsony van. Gyerkőc ma nézhet új mesét. Vagy a régieket ismét.

 
 
 
K