Szeretem a kávét, sokat iszok (kávét), de vágytam mindig olyan saját főzőre, ami ugyanolyat csinál mint a rendes kávézókban. Az szép volt, amikor Rómában voltunk, és valakinek ment a hasa, így óránként be kellett menni egy-egy kávézóba, ahol én mindig ittam egy fincsi kávét. Az nagyon tökéletes volt Mindegyik. Jó kis espresso.

Erről beszéltem barátommal, Attilával, aki cukrász és életművész, meg éppen új vállalkozást kezd külföldön. Mondta, hogy van neki egy kis manuális gépe szerelőnél, ha készen lesz odaadja.

Tehát kaptam egy kávéfőzőt.

Ez idáig nem nagy cucc, mással is előfordult már a világtörténelem során, megtölt, bekapcsol, megisz. Vagy megtölt, kotyogtat, megisz. A megisz mindig a végén van.

Ez a gépecske azonban nem ilyen. Nem az van mint a viccben, hogy az ember arra kell, hogy adjon banánt a majomnak aki megnyomja a gombot. Nem kérem. Ez művészet!
Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor én mi a fenét keresek a történetben. Egyrészt belecsöppentem, másrészt a kivétel erősíti a szabályt.

Már most szólok, hogy ugyebár ez egy baromság, rosszul használt kifejezés. Most mint Nagy Népi Nevelőtök (NNN) szólok hozzátok az elméleti tudásotok fejlesztése érdekében. Ha van egy szabály, akkor annak nagyon örül mindenki. Ez a szabály vonatkozik valamire, mondjuk egy halmazra. Ha ebből a halmazból kikerül valami, ami nem oda való, akkor a szabály erősebb lesz, azaz koherensebb, és tényleg használható, kivétel nélküli szabály. A kifejezés tehát nem arra szolgál, hogy bármire felmentvényt adjon akkor sem, ha már mindenki ekként használja. Ennyi volt a tanítás mára, tünés aludni, vagy kávét olvasni.

Ha még itt vagy (köszi) akkor folytatom a történetet. Jött egy kedves kis La Pavoni kávéfőző, ami a fenti képen is van. Egy gyönyörűség, egy álom, egy retro kis csoda. Minden króm, bizgentyűkkel, kazánnal, karral, stb.

Amikor megjött nagyon örültem, hogy hu most valami hatalmas világhírű bariszta lettem hirtelen, mert ezzel aztán minden reggel egy eszméletlen espressot húzok le magamnak. Igen húzok, mert karos a drága. Mi ez? Én sem tudtam :)

Szóval kazánban felforr a víz és amikor a kart felemelem, akkor elkezd átvándorolni a fejbe (én így nevezem), aminek a tetején van maga a kar. A víz itt baromi jól érzi magát, heherészik, rosszalkodik mert nem tudja, hogy ez után jön a kínzás. A gonosz felhasználó ugyanis ekkor elkezdi lefele húzni a kart, ami egyrészt elzárja a víz menekülését vissza fincsi meleg kazánba, másrészt iszonyat erővel elkezdi préselni a forró vizet át a kávén lefele bögrébe gyomorba. Elég egyszerű a metódus, viszont teljesen manuális, mindent TE szabályozol.

És itt a gond. Amikor először főztem, akkor kijött egy feketés lé, ami iható volt tejjel cukorral. Viszont a kávé önmagában is finom, szóval itt valami baj van. Lehúztam még 5-6 adagot, de változatlan, sima kotyogós kávéfőző minőség. Ez volt az a pont, ahol elindultam az örvénnyel.

Gyerkőccel elhúztunk médiamárktba, mert ott lehet kapni egy jófajta kávét, amiről több helyen olvastam, hogy frankó cucc espressohoz. Ez a Piccolo&Dolce szemes kávé. Hazamegy, ledarál, betölt, gyerkőc rácsimpaszkodik a karra, és kijön az isteni cucc. Gondoltam. De nem. Ez is ugyanolyan lötyi lett, mint a korábbiak. Szar a főző, mert ugye velem tuti semmi hiba nincs. Utánaolvas megint. Kiderül, hogy az a daráló, ami nekem van, az nem jó, mert nem tud espresso minőségű darálmányt készíteni (késes daráló, amivel diót meg mandulást is darálunk), szóval kell egy rendes daráló. Utánanéz, baromi drága.
Aztán az is gond, hogy nem fér el a daráló már, minden nap kipakolni bepakolni meg nem fogom. Több helyen ajánlották a japán kis cég a Hairo kézi darálóját, hogy az vészhelyzetben nagyon jó kis cucc lehet. Tényleg az (merthogy vettem egyet). Itt már két hete nálam van a Pavoni és még nem főztem vele normális kávét.

Otthon darálgat, eléggé jó szerkezet, gyorsan lejön egy adag darálmány. Amikor kinyitom a darálót, akkor minden esetben elérzékenyü az ember, annyira finom kedves és intenzív kávé illat szalad ki belőle, igazából csak szagolgatnám egész nap. Tehát gyerkőccel megtömtük a fejet kávéval, ő rácsimpaszkodott megint a karra: és semmi. Mi van? Nem jött kis semmi. Gyerek hintázik mint Tarzan de a kar meg se mozdul lefele. Ajaj. Na ez az a helyzet, amikor szívás van, mert túl finom a kávé és nem tud átmenni rajta a víz. Bár nálunk eléggé kemény a víz, még neki sem volt semmi esélye. Maximum valami csáknorrisz keménységűnek lenne esélye.

Na akkor daráljunk újat ezt meg szedjük le. Mivel az igzatottságtól, hogy most aztán frankó kis kávét főzünk kicsit elkapkodtuk a dolgokat, a kávétartót nem rendesen csavartuk be, és amikor hozzáértünk, hogy finoman leszedjük, akkor a csimpaszkodásból eredő nyomás miatt az egész lerobbant a fejről. Miapicsa itt mellettem ez a kis négergyerek? Hopp ez az enyém, csak tiszta kávézacc. Jé a konyhapult is fekete? Meg a kávéfőzőre is úgy emlékszem, mintha nem fekete lett volna. Szerencsére amikor kirobbant a zacc, akkor azonnal kihűlt, így nem égette meg fiamat. Anya lelkét viszont igen, mert kicsit kikerekedett a szája és az egész feje, amikor meglátta a maradványokat. Nyugi, egy perc! Fél óra mulva már minden ismét tiszta volt, én meg anyáztam, hogy hogy a fenébe lehet ilyen hülye béna kávéfőzőt gyártani és mindek, inkább a gombot megnyomom, valaki adjon egy banánt...

De mégsem adtuk fel, újabb őrlemény készül újabb kávé. Ezuttal egy racsnival átállítottuk a darálót. A kávét a gyerkőc szépen lehúzta azonban túl gyorsan jött... Na még egyet, majd apa jobban, erősebben tömörít. Állítólag 15-20 kilóval kell tömöríteni, fürdőszobamérlegen be is gyakoroltam előtte, még szerencse, hogy nem látott senki. Ott térdel a főemlős a mérleg felett és valami bizgenyűvel nyomkodja a mérleget, közben vigyorog, csettintget elismerően, meg hasonló önfényezési dolgok.

A tömörítettebb kávé bár jobb volt, nem volt az igazi, túl gyorsan lejött és már meg is égett kicsit. Ááááá. Megint utánaolvas.

Ha a kazán túlmelegszik, akkor megégeti a kávét, hiszen a jó espressohoz nem csak a 15-20 kg-os tömörítés kell, de az is fontos, hogy kb 90 fokos víz préselődjön át rajta. Meg van még egy lényegi követelmény: kb 20-25 mp alatt "jöjjön" ki az espresso. Ha tovább préselgeted, akkor keserű lesz, túl sok mindent kiold a darálmányból.

Nemár. Most tényleg. A banánomat akarom és a gombot. Az is jó nem? Nem.

Kiderült, hogy más is észrevette, hogy a kis darálómon a két racsni között (egy tekerentyűvel lehet állítani ami tulképp racsnis) túl nagy különbség van. Pedig tekerésben ez max 3 mm! Igen, milliméter. Szóval javaslatra kicseréltem a racsnit egy szorítós 10-es anyacsavarra és kb. 8-12 kávé lefőzése után sikerült belőni a darálót. Ehhez az kellett, hogy ez eges főzések után csavarkulccsal egy-egy millimétert be, vagy kitekertem az anyán. Én is anyáztam már nem csak a csavar, mert van közöm a fizikához (azaz láttam Einsteinről egy képet) de nem gondoltam volna, hogy egy anyacsavar pár milliméterrel történő eltekerése ekkora különbséget okoz a darálmányban.

És igazából itt a vége a sztorinak, mert végül több héttel a gép érkezése után, fél kiló szarul lefőzött kávé kiöntése, kb 400 anyázás, és folyamatos konyhatakarítást követően tegnap lejött az első igazi espresso...

Hihi nem is mondtam, hogy ugyebár a kávét főzés előtt tömöríteni kell (az a 15-20 kilós hülyeség) amihez lehet kapni tömörítőt. Ezek 5 ezertől indulnak, pedig egy vasdarab és egy nyél. Olyat pedig nem találtam boltban, ami az én kis szűrőmhöz pont jó lett volna, online meg nem rendelek ilyet, azt kézbe kell fogni, tapogatni, ízlelgetni, stb.

Szóval mindenki használ valamiféle kozmetikumokat. Én a L'Occitane cuccokat kedvelem és használom, amiből van dezodor. Stift. Alumínium-mentes. Ennek a doboza akkora, hogy pont (ismétlem pont!) tökéletes a szűrőmbe. Egyenes a teteje, jó a fogása, és tökéletesen tömörítek vele :) Az a gond, hogy néha zuhanyzás után ki kell mennem konyhába és a tömörítőt benyomni hónaljamba. Egyébként hol van a Hón? A Hónom alja tudom hol van, de hol a fenébe van a Hónom? Mindegy.

Szóval tegnap este úgy éreztem sikerülni fog. Bekapcsoltam Pavonit és elkezdtem stopperrel mérni az időt amit már kitapasztaltam, hogy mikor elég meleg a kazánban a víz és még nem túl forró. Közben ledaráltam az adagot, dezodorral megtömörítettem, beraktam, óvatosan a kar felhúz, vár picit és lehúz megfelelő erővel. Van aki kiszámolta, hogy ha a Pavoni karra 15 kilóval mész rá, akkor a fejben nagyjából 9 bár nyomás keletkezik. Más is gyakorlatozik úgy látszik :)

Üvegpohárkát raktam alá, így szépen látszott, hogy alul egy vékonyabb fekete réteg, középen egy sötétbarna, felül meg egy világosbarna (crema) réteg készült. Zseniális. Ízre baromi intenzív. Az a fajta, amit még pár perccel is a kóstolás után még érzel a nyelveden. Baromi jó. Élvezem.

Mikor elmeséltem a kis kálváriámat Attilának, akitől kaptam a gépet, csak jókat röhégcselt. Kárörvendően. Neki gombos van. Ipari.

Ajánlom: a www.kavekorzo.hu oldalon rengeteg tippet tudtam olvasni.

K